Tegnap kimondtam végre – a Lánynál – hogy nem jönnék újra össze vele.

Nagyon nagy haladásnak érzem ezt a mondatot. T indokai és az az egész hozzáállás, ahogy ezt a helyzetet kezelte még mindig dühítenek. De ő nem kéne újra. Ahogy rájövök, mi miért volt rossz ebben a kapcsolatban, ahogy a Lány rávilágít, hogy abban, abban és abban a helyzetben nem én voltam a hibás, ahogy kiderül, hogy ha valamivel szemben ellenérzésem volt az elejétől kezdve, az az érzés minden esetben helyes volt. Ha valamit furcsának éreztem, az nem azért volt, mert én működtem hülyén, hanem mert tényleg furcsa volt. És ahogy felszabadulok lassan…az nagyon pozitív érzés.

A Lány azért még javasolta, hogy menjek el kick-boxolni, a sok feszültség miatt, ami bennem maradt. Tervezem is ezt – lassan másfél hónapja – de most annyi mindenbe belekezdtem, hogy az időmbe sem fér bele, ráadásul szemüvegesen nem is valami kényelmes vagy biztonságos. Majd valamikor azért besűrítem valahova.