Van egy fiú – a neve legyen Kaland – aki tetszik. Jobban mondva a fokhagymafeneke tetszik, de az tényleg nagyon kis formás rajta.

Szóval 2 héttel ezelőtt, a farsangi bulink után Kaland megfogta a kezemet, így mentünk a villamoshoz. Persze, olyan az én szerencsém, h sokat ivott, így nem emlékezett erre, sőt, rám sem. Pedig erre a forgatókönyvre nem gondoltam volna, de hát, ez van.

E hét kedden összeültünk kollégákkal, és jött Kaland is. Felhívattuk magunkat a lakására, hisz 2 percre volt a kocsmától, ahova beültünk. A többiek 2kor leléptek, én ottmaradtam Kalanddal és 4ig csak beszélgettünk, de egész jó és egész személyes témákról. (Kaland kicsit fura, de érdekes, különleges, és teljesen más, mint T.) Aztán hajnal 4kor megszólalt, hogy jó, most már döntsük el, mi legyen, ő nem nyomul lányokra, ha a lány sem nyomul, de nyitva hagyja a szobája ajtaját, gondoljam meg, bemegyek e rajta…Persze, nem mentem be. Hiába szeretném, hogy Kaland kaland legyen az életemben, nem éreztem helyesnek ezt az egészet.

De a másnap volt a legfurább. Kaland ugye a munkatársam is, viszont józanon nem képes lépni felém semmit sem. Már többször ráírtam a céges chaten is, kerestem az irodában is, de semmi visszajelzés. Érti ezt valaki? Hogy lehet ilyen Nyúl Béla ez a Kaland? Nem hiszem, hogy nem tetszenék neki, szerintem valami van ott, főleg, ha be akart csábítani az ágyába, de na: miért nem képes lépni? Én nyomuljak? Vagy mit csináljak? Ha valakinek van ötlete, megosztaná, kérem? Élek halok a visszajelzésért. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Természetesen nem csak az alkohol segít, hogy jobban legyek. Nagyon jó az is, ha emberek közt lehetek – és most mindegy, hogy barátok vagy idegenek közt. Mivel nagyon sokat vagyok egyedül, már az is hatalmas plusz, ha pl. vonatozhatok ahol többen is körülvesznek. Fura, de így van. Persze emellett az ismerősök is számítanak, mostanában szinte mindenkivel megpróbálom felvenni a kapcsolat elveszett fonalát, és nagyon sokukkal találkozok is. Már ha belemennek.

A múlt hetem is ilyen volt, legalábbis szerdától. A hetem fénypontja amúgy is az, amikor elutazok a fővárosba, bemegyek dolgozni, ahol végre van társaság, ahol kávézhatok sokakkal, ahol mindig van valaki, akivel ebédelhetek vagy ahol bárhova kiszaladhatok ebédre. És ahol végre részem van egy kis izgalomban! De a múlt hétből mégiscsak a péntek este volt a legjobb.

Találkoztam egy volt munkatársammal, jöttek az ő barátnői (ketten), ott volt a most már vőlegénye és négyen lányok elmentünk bulizni. A buli része felejthető volt, ráadásul a Minyonba mentünk, amiről T is mesélt már nekem és mindenhol inges pesti ficsúrok voltak, szóval így még intenzívebben, mindenről csak ő jutott eszembe…De az, hogy Katáéknál aludhattam és láthattam őket, mint egy tényleg helyesen és jól működő párt, az nagyon jó volt. Több ilyet akarok! Több ilyenre van szükségem..és akkor talán el tudom majd hinni, hogy léteznek normális kapcsolatok is, csak tenni kell érte és nem feladni. Az meg már csak egy pótlólagos plusz ebben a történetben, hogy Katával is egy csalódás következtében találkoztam, csak ő egyetem után költözött haza a szakítás miatt – ezért lettünk mi kollégák. Mindennek pedig, ha jól számolom négy éve. És idén májusban férjhez megy…Csak megtalálta a társát.És tudom, hogy ők az a pár, akik tényleg mindig ki fognak tartani egymás mellett – ahogy kell.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Új barátom van: Tequila (vagy hívhajuk épp Jégernek, Pálinkának, Bornak is)

Nem azt mondom, hogy minden nap találkozunk – nem olyan a mai kapcsolatunk, a heti 1-2 alkalom épp elég belőle. Kedves, megértő, nem panaszkodik, nem dob ki, felvidít, ha mellette vagyok és nagyon-nagyon gyorsan elszalad vele az idő. Mindez gondolkodásmentesen! Csak sajnos Tequilával együtt jár a barátnője, Cigi, amit annyira nem kedvelek és próbálom kerülni…de ha túl sok időt vagyok vele, mindenképp összefutunk sajnos, bármennyire is viszolygok tőle.

Szóval ez van mostanában. Főleg akkor, amikor bejövök az irodába – e héten szerdától itt vagyok, csövelek egy barátomnál, és majd holnap este utazok haza. De ez legalább feldob! Múlt héten hajnal 3ig voltunk valahol a Nagymezőn, egy olyan csajnál aludtam, akivel aznap este találkoztam először, másnap pedig nagyon másnaposan dolgoztam, de őszintén, kit érdekel? A munkámat nem befolyásolta…a kaland része pedig felbecsülhetetlen. Régóta nem volt ilyenekben részem. és nem azt mondom, hogy ez rossz vagy hogy be voltam zárva most meg kitörtem a ketrecből, mert nem, szerettem a kapcsolatom pillanatait és amíg benne voltam, nem hiányzott az éjszakázás, a piálás és ez a része…de most…most ez jó. Új élmények, új emberek, minden, amiből kimaradtam, és úgy érzem, nagyon sokat kell bepótolnom most. Alkoholista nem leszek egy fiú miatt, nem én, és a cigire sem fogok rászokni, hisz utáltam, hogy T cigizik, de egyelőre mindez megszínesíti a napjaimat. És ez most mindennél fontosabb.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A munkám sokak szerint nagyszerű. Bár csak azért tartják annak, mert otthonról dolgozok, mármint lényegében a világon bárhonnan és az milyen menő/laza/különleges egyben.

Ja persze, mindez igaz is rá. Csak azzal nem számol senki sem, hogy heti 5 nap egy lakásban – legyen az 30nm-es, mint a győri albi vagy 100nm-es családi ház, mint az itthoni – őrjítő. Ha nem ér semmi hatás, nem vagy emberek közt, baromira elszoksz tőlük, antiszociális leszel és a végére meg is őrjíted magad. Mindent próbáltam és próbálok is megtenni, hogy ezt elkerüljem, mégis érezhetően hat rám. Szóval senki se higgye, hogy otthonról dolgozni jó dolog. Mondjuk a lakásban legalább mindig rend lesz, de lelkileg felőröl.

A másik oldalról pedig hihetetlenül rugalmas. Tényleg bárhonnan melózhatok, ráadásul még időbeli korlát sincs, szóval akkor kezdek, amikor akarok és addig, ameddig a kedvem tartja. Nagyon nagy szabadságot ad, amit szerintem semmi sem tud pótolni – kicsit tartok is attól, hogy mi lesz, ha lesz egy rendes, sokkal kötöttebb munkahelyem, ott vajon mihez fogok kezdeni?

Viszont most úgy érzem, mindenképpen szükségem van a váltásra. A szakítás feldolgozásában is szükségem lenne egy új közegre, valamint azért is, mert ha nem kezdek el valami újat, akkor örökre beleragadok ebbe a jelenlegibe és később még nehezebb lesz a váltás. Azonban egyelőre még mindig céltalan vagyok…még mindig hozzá kötődnek a terveim, a vágyaim, az álmaim és a jövőm, és még mindig nem látom sajnos, hova akarok menni, mit akarok csinálni és azt miért. Egyelőre hagyom magam sodródni, aztán valami csak lesz. Úgy érzem, találkozni fogok azzal a lehetőséggel, amelyikkel találkoznom kell. És minden úgy lesz jó, ahogy lesz. Csak ugye az a fránya idő, ami megoldaná a dolgokat…azt nincs türelmem kivárni.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: