Nem Miskolcon élek, hanem egy kisvárosban mellette, viszont az itthonom csak ez. Ez a nagyváros, ahol mindent el lehet intézni. Ide jártam gimibe, ismerőseim nagy része is itt él. Én sosem szerettem. Szürke, barátságtalan, elmaradott, de tényleg, sosem éreztem igazán jól magam itt. T ezzel szemben eleinte jött volna haza, de mióta Győrben éltünk, ő is azt mondta (hazudta?), hogy semmi pénzért sem. Ezért is érzem azt, hogy ilyen helyzetet, amibe most kerültem, csak az Élet írhatott mert én önszántamból valószínűleg sosem jöttem volna vissza. T-vel rengetegszer volt téma köztünk ez a költözés, mármint a hova, merre. Kenheti rám a felelősséget, de attól még ő is beleegyezett, hogy Győrbe menjünk. Így májustól ott laktunk. Neki lett munkája, én pedig bevállaltam – akkor még diákként – az ingázást a pesti munkahelyemre, az otthonról dolgozást és hogy aktívan ráfekszek a munkakeresésre. Éreztem, hogy idővel úgyis találok majd valamit és minden megoldódik. Pedig baromira egyedül voltam. Próbáltam kimozdulni, piacra járni, vásárolni, bicajozgatni, de T sosem akart aktívan segíteni nekem beilleszkedni…Nagyon szerettem Győrt. És azóta rengeteget álmodtam róla. Teljesen más, mint Miskolc, pedig az iparváros jellegükben megegyeznek. Győr az Nyugat, és annyira érződik is ez rajta. Tiszta, zöld, rengeteg sportolási lehetőséggel, felújított játszóterekkel, mosott utakkal, naponta ürített szemetesekkel, sőt, mivel játszótér volt a lakásunk ablaka alatt, még azt is láttam, amikor a játszóterek játékait tisztítják. El sem akartam hinni! Szóval ha nem lenne elég, hogy elvesztettem azt az embert, akire a jövőmet építettem, az önállóságomat, amit szintén szerettem és megszoktam, még azt a várost is elvesztettem, ahol a jövőmet építeni akartam. Vissza már nem megyek, nem tudnék ott élni, ahol ő… és megint végigjátszani a munkakeresés lépéseit. Pesten 2 évig éltünk együtt, így most nem érzem úgy, hogy odahúzna a szívem, pedig a munkahelyem ott van. Hiába igénylem a változást és az új élményeket, most egy ideig biztosan itthon maradok. Állandóságra vágyom, egy munkára, ami miatt nem pestre kell ingáznom, és amit szerethetek és amibe minden feles energiámat belefektethetem és új emberekre, akik befogadnának, hogy ne legyek annyira nagyon egyedül. Emellett kicsit azt is érzem, ezzel a hazajövetellel mintha feladatot kaptam volna. Nekem sosem volt felhőtlen Anyukámmal a kapcsolatom, de most itt vagyok, és az is a dolgom, hogy ezen változtassak. Változtatni is fogok!
Oldal ajánlása emailben
X
Legutóbbi hozzászólások