Próbálom tényleg a változások évévé tenni ezt az ideit. És – nem akarom elkiabálni – de ezt szem előtt tartva tegnap végre eljutottam énektanárhoz!! Végre megint tettem valamit egy majd 10 éve húzódó, elfojtott célomért és még jól is érzem magam tőle. Soksok házit kaptam a tanáromtól, így végre feladatom is van a hétre. Viszlát gondolatok, helló ének:)

Érdekes dolog tenni végre valamit az álmaimért. Na nem mintha celeb akarnék lenni ettől a heti egy órás dalolástól. De ugyanakkor azt érzem, ez egy helyes irány. Ennek most így kell lennie.  Ráadásul ebben a hülye, antiszociálissá tevő munkám csak segít, mert így, hogy egész nap tökegyedül vagyok itthon…így az egész napom a gyakorlásról szólhat. Ami felemelő és jó nagyon 🙂 Lehet tényleg jegelem kicsit a munkahelyváltás kérdését. A szemműtét miatt amúgy is várnom kell kicsit, hisz egy ideig úgyis használhatatlan és cseppet sem vonzó munkaerő leszek. Addig legalább van egy kis időm kitalálni, merre tovább. És addig legalább énekelhetek!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A szemműtét mostanában nagyon pozitív élmény. Már a gondolata is felvillanyoz, és végre: egy cél, amiért érdemes, ami mögött látom a fényt és hogy jobb lesz. Mert így lesz, tudom.

A többi pozitív élményt még gyűjtöm – és haladok. Nagyon sokat segít pl. ha utazhatok vagy kirándulhatok. Mindkettő bámulatos mostanában. Amúgy is szeretek rácsodálkozni a világra, és ha megyek, látok, tapasztalok, akkor legalább nem csak a gondolataim kötik le minden figyelmemet, hanem az a sok szép és jó dolog is, ami körbevesz.
Tegnap elvittem Anyát Kassára. Azt tudni kell a szüleimről, hogy nagyon nem utazósok. Bár elég érdekes a családunk összetétele és ez köszönhető annak is, hogy Apukám gyerekkoromtól külföldön dolgozik, de ők ketten sose mennek sehova. Nem hogy a családdal közösen…Így mi sosem utaztunk. Aztán én most, hogy hazakerültem, szinte feladatomnak is érzem, hogy ezen változtassak. Nem vagyok az az unatkozós ember…Mikor T képes volt úgy eltölteni egy hétvégét, hogy csak a TV-t nézte az ágyból, az összes szál hajamat ki tudtam volna tépni…Egyenként. Hisz egy életünk van, és ő képes arra, hogy ezt így elfecsérelje, mikor a világ tele van klasszabbnál klasszabb dolgokkal? Én imádok utazni és imádom azt a változást is, ami egy utazással jár. Szóval ezért mentünk Kassára. Világot látni és kapcsolatot építeni – egymással.

Kassa

És úgy érzem, jól sikerült. Pedig Anyával általában megőrjítjük egymást…De most beszélgettünk sokat, vásároltunk – szintén sokat, sétáltunk a szörnyűséges időben (-9 fok, hó és szél) Kassa amúgy szép főutcáján és láttam rajta, hogy a sopánkodástól eltekintve ez neki is jó volt. Következőleg elviszem Egerbe…aztán egyszer talán wellnessezni – de azért ennyire még ne szaladjunk előre 🙂

Bükkszt

A mai “utazás” már más tészta volt. Barátokkal elmentünk Bükkszentkeresztre sétálni egy kicsit, amit kicsit elnyújtottunk. Sokat nevettünk, láttuk, ahogy csillog a hó a napon. Szinte érzem, hogy egy elem vagyok, amit (akit) az ilyen élmények fokozatosan töltenek fel. És még messze vagyok a 100%-tól, de átlagban olyan 30% már lehetek. (Ez is csak azért 30, mert sajnos még mindig sírok néha, ha eszembe jut…Pedig a Lány sokat segít, és az a heti házim szintén sokat adott hozzá az önbecsülésemhez és az önbizalmamhoz…De az is igaz, hogy T volt a legjobb barátom. És most hétvégén itthon van. És még csak nem is beszéltünk…És ha ez eljut a tudatomig, az még mindig olyan, mintha egy kést forgatnának meg bennem. Szép lassan…)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Természetesen nem csak az alkohol segít, hogy jobban legyek. Nagyon jó az is, ha emberek közt lehetek – és most mindegy, hogy barátok vagy idegenek közt. Mivel nagyon sokat vagyok egyedül, már az is hatalmas plusz, ha pl. vonatozhatok ahol többen is körülvesznek. Fura, de így van. Persze emellett az ismerősök is számítanak, mostanában szinte mindenkivel megpróbálom felvenni a kapcsolat elveszett fonalát, és nagyon sokukkal találkozok is. Már ha belemennek.

A múlt hetem is ilyen volt, legalábbis szerdától. A hetem fénypontja amúgy is az, amikor elutazok a fővárosba, bemegyek dolgozni, ahol végre van társaság, ahol kávézhatok sokakkal, ahol mindig van valaki, akivel ebédelhetek vagy ahol bárhova kiszaladhatok ebédre. És ahol végre részem van egy kis izgalomban! De a múlt hétből mégiscsak a péntek este volt a legjobb.

Találkoztam egy volt munkatársammal, jöttek az ő barátnői (ketten), ott volt a most már vőlegénye és négyen lányok elmentünk bulizni. A buli része felejthető volt, ráadásul a Minyonba mentünk, amiről T is mesélt már nekem és mindenhol inges pesti ficsúrok voltak, szóval így még intenzívebben, mindenről csak ő jutott eszembe…De az, hogy Katáéknál aludhattam és láthattam őket, mint egy tényleg helyesen és jól működő párt, az nagyon jó volt. Több ilyet akarok! Több ilyenre van szükségem..és akkor talán el tudom majd hinni, hogy léteznek normális kapcsolatok is, csak tenni kell érte és nem feladni. Az meg már csak egy pótlólagos plusz ebben a történetben, hogy Katával is egy csalódás következtében találkoztam, csak ő egyetem után költözött haza a szakítás miatt – ezért lettünk mi kollégák. Mindennek pedig, ha jól számolom négy éve. És idén májusban férjhez megy…Csak megtalálta a társát.És tudom, hogy ők az a pár, akik tényleg mindig ki fognak tartani egymás mellett – ahogy kell.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A héten volt nála a 3. alkalmam. Eddig azt érzem, ez az egyik legjobb döntés, amit valaha hoztam, nagyon sokat segít és nagyon sokat ad, de ugyanakkor ez a mostani házi nagyon megvisel lelkileg. Az egyik feladat az, hogy körbe kell kérdeznem az ismerősök közt, mi volt az én szerepem ebben a kapcsolatban, ők milyen embernek láttak, hogyan viselkedtem. És ahogy kapom a válaszokat, úgy süllyedek egyre mélyebbre. Az emlékek ugye… De mivel még nem sok válaszom van, nagyon kíváncsi leszek a végső összegzésre. Baromi érdekes és önismeretnek is nagyon hasznos, amit mások látnak, tapasztalnak rólad.

A lány amúgy egy tündér. Már az is kiderült, hogy amúgy egy gimiben jártunk, ráadásul egymást átfedve is és hogy unokatesómékhoz nagyon közel laknak. Vicces, milyen kicsi a világ. Emellett még nagyon sokat ad a lelki egyensúlyomhoz, és nem tudom, azért-e, mert ez a feladata, de úgy érzem, nagyon az én oldalamon áll. Támogat, segít, és olyanokra vezet rá, amikre magamtól sosem jutottam volna – és úgy érzem, itt nem is az a lényeg, amire rájössz. hanem maga a folyamat. És ez a nyomozgatás része nagyon érdekes. Ahogy rájövök, milyen ember is voltam, ahogy meglátom azokat a gondokat, melyek tőlünk függetlenek, de amelyek mind léteztek a kapcsolatunkban. Mert pl. egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a családban elfoglalt helyünk, a családban látott példák, a szüleink kapcsolata és a szüleinkkel való viszonyunk is meghatározta szerepünket a saját kapcsolatunkban… de bizony elég jelentősen formálta. És ez csak egy tényező a sok közül, amire rámutatott.

Úgy gondolom, jó úton járok. Bár most megint padlót fogtam és megint napi szinten sírdogálok, de érzem, hogy alakulok. És idővel tényleg minden jobb lesz, csak nem szabad siettetni. Szét kell esni, hogy újra kerek egész lehess…így én is hagyom magam.

(Ezt pedig mindenkinek javaslom: ha valaha is éreztétek azt, hogy hasznos lenne elmennie egy szakemberhez a lelki gondjaitokkal, de valamiért nem mertetek, szerintem érdemes meglépni ezt a lépést. Persze olyan embert kell találnod, aki szimpatikus és akiben meg tudsz bízni – mással nem érdemes kezdeni, de ha ez az ember megvan, akkor ő tényleg rengeteget tud segíteni. És ennyit megérdemlünk.)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Új barátom van: Tequila (vagy hívhajuk épp Jégernek, Pálinkának, Bornak is)

Nem azt mondom, hogy minden nap találkozunk – nem olyan a mai kapcsolatunk, a heti 1-2 alkalom épp elég belőle. Kedves, megértő, nem panaszkodik, nem dob ki, felvidít, ha mellette vagyok és nagyon-nagyon gyorsan elszalad vele az idő. Mindez gondolkodásmentesen! Csak sajnos Tequilával együtt jár a barátnője, Cigi, amit annyira nem kedvelek és próbálom kerülni…de ha túl sok időt vagyok vele, mindenképp összefutunk sajnos, bármennyire is viszolygok tőle.

Szóval ez van mostanában. Főleg akkor, amikor bejövök az irodába – e héten szerdától itt vagyok, csövelek egy barátomnál, és majd holnap este utazok haza. De ez legalább feldob! Múlt héten hajnal 3ig voltunk valahol a Nagymezőn, egy olyan csajnál aludtam, akivel aznap este találkoztam először, másnap pedig nagyon másnaposan dolgoztam, de őszintén, kit érdekel? A munkámat nem befolyásolta…a kaland része pedig felbecsülhetetlen. Régóta nem volt ilyenekben részem. és nem azt mondom, hogy ez rossz vagy hogy be voltam zárva most meg kitörtem a ketrecből, mert nem, szerettem a kapcsolatom pillanatait és amíg benne voltam, nem hiányzott az éjszakázás, a piálás és ez a része…de most…most ez jó. Új élmények, új emberek, minden, amiből kimaradtam, és úgy érzem, nagyon sokat kell bepótolnom most. Alkoholista nem leszek egy fiú miatt, nem én, és a cigire sem fogok rászokni, hisz utáltam, hogy T cigizik, de egyelőre mindez megszínesíti a napjaimat. És ez most mindennél fontosabb.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: