Ez a jelenlegi állapot – hogy végre segédeszköz nélkül látok – valami hihetetlen. Eddig én is azt érzem, hogy életem legjobb döntése volt. Leírhatatlan.

Este feküdhetek az ágyamban, nézhetem – és láthatom – a távoli utcai lámpát, a hátsó szomszédunk hatalmas fenyőfáját, a fán a tobozokat, a buszt, ha elhalad egy távoli utcán…és ezek egytől egyik apróságok, mert mégis mi van abban, hogy látsz egy fenyőfát? De maga az, hogy én látom azt, hogy LÁTOM, csupa nagybetűkkel, az számomra óriási. Hogy reggel felkelek és besüt a nap és akkor is látok, nem kell a szemüvegért felpattannom. Imádom az érzést. És ami a legpozitívabb, hogy magamat is sokkal jobban szeretem szemüveg nélkül. Sokkal több az önbizalmam, jobban szeretek tükörbe nézni – jobban mondva sokkal hiúbb vagyok, mert mindig csak magamat keresem a tükrökben 😀 – és jobban szeretek emberek közt lenni a megújult külsőmmel.

Most, hogy látok, úgy érzem, sokkal jobban látszom is. Ez vagyok én és itt vagyok újra. Végre 🙂 Két és fél év után kezdek újra az a kiegyensúlyozott, boldog lány lenni, aki T előtt voltam. Csak most már egy sokkal tapasztaltabb, okosabb, nőiesebb kiadásban.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Van egy fiú – a neve legyen Kaland – aki tetszik. Jobban mondva a fokhagymafeneke tetszik, de az tényleg nagyon kis formás rajta.

Szóval 2 héttel ezelőtt, a farsangi bulink után Kaland megfogta a kezemet, így mentünk a villamoshoz. Persze, olyan az én szerencsém, h sokat ivott, így nem emlékezett erre, sőt, rám sem. Pedig erre a forgatókönyvre nem gondoltam volna, de hát, ez van.

E hét kedden összeültünk kollégákkal, és jött Kaland is. Felhívattuk magunkat a lakására, hisz 2 percre volt a kocsmától, ahova beültünk. A többiek 2kor leléptek, én ottmaradtam Kalanddal és 4ig csak beszélgettünk, de egész jó és egész személyes témákról. (Kaland kicsit fura, de érdekes, különleges, és teljesen más, mint T.) Aztán hajnal 4kor megszólalt, hogy jó, most már döntsük el, mi legyen, ő nem nyomul lányokra, ha a lány sem nyomul, de nyitva hagyja a szobája ajtaját, gondoljam meg, bemegyek e rajta…Persze, nem mentem be. Hiába szeretném, hogy Kaland kaland legyen az életemben, nem éreztem helyesnek ezt az egészet.

De a másnap volt a legfurább. Kaland ugye a munkatársam is, viszont józanon nem képes lépni felém semmit sem. Már többször ráírtam a céges chaten is, kerestem az irodában is, de semmi visszajelzés. Érti ezt valaki? Hogy lehet ilyen Nyúl Béla ez a Kaland? Nem hiszem, hogy nem tetszenék neki, szerintem valami van ott, főleg, ha be akart csábítani az ágyába, de na: miért nem képes lépni? Én nyomuljak? Vagy mit csináljak? Ha valakinek van ötlete, megosztaná, kérem? Élek halok a visszajelzésért. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Abból az indíttatásból, hogy szombat este csak nem ülhetek otthon, kimentem tegnap a pálinkafesztiválra, ahol tömeg az nem volt és olyan emberekkel lógtam, akikkel eddig sosem, de hát az ilyenek mindig jók. Főleg ha van pálinka is 🙂

Ezt a nyakláncot szereztem be, amit még a nikkel allergiámmal is hordhatok! Nem hordok ékszert már két és fél éve, mert mindegyiknél előjön az allergia és a foltocskáim. Azonban mióta T nincs, nincsenek foltok sem. Az allergiám megvan még, de sokkal kevésbé jelentkezik, mióta nincs az a folyamatos megfelelni akarás. A barátnőim nagyon jót nevettek, mikor ezt elmeséltem nekik, azt mondták, ez a szervezetem jelzése, hogy végre jobban vagyok. És ha legközelebb egy pasitól kiütéseim lesznek, akkor meneküljek azonnal 😀

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ami poén a hetemben és eddig a legeslegvalószínűtlenebb esemény, amire valaha gondoltam volna, az a következő.

T előző barátnője is abból a városból származik és él, mint ahonnan én is. Anyukámnak ezt elmondtam, de csak januárban, mert nem akartam, hogy hamarabb nyomozgasson vagy bármit halljon, ami negatív lehet. Viszont amikor elmeséltem neki pár részletet – a család nevét direkt nem mondtam, rögtön rájött, hogy ismeri őket, főleg az anyukát. Egy 7ezer lakosú városkában ez ugye annyira nem meglepő…De nem tudtam be neki nagy jelentőséget, azt gondoltam, hogy rendben, ismerik egymást, engem úgy sem, nem tudják, hogy T-vel vagyok/voltam, miért érdekelnének? Na persze, mert az élet pont így működik. Anyukám hétfőn találkozott a lány mamájával a munkahelyén, akinek mi volt az első kérdése hozzá? Bizony, kitaláltátok: “Hogy van a lányod?” Kicsit hátborzongató…de ők már akkor tudtak rólam, amikor még el sem kezdődött T-vel a kapcsolatunk. És most is hallották, mi történt. T azóta nem beszél ezzel a lánnyal, így biztos nem tőle tudják a nagy hírt, de akkor vajon kitől? És hogyan? És honnan ismernek ők engem? És ugye nem figyeltek meg végig a két és fél év alatt? vagy folyamatosan nyomon követtek, követték a kapcsolatunkat, kíváncsian várva, mi fog kisülni belőle?

Annyira de annyira érdekel ez a lány, viszont felkeresni valószínűleg botorság lenne és valszeg nem is fogom. Nem éri meg egymás szívét fájdítani, főleg egy ilyen ember miatt. Bár vannak olyan gondolataim, hogy poén lenne, ha összebarátkoznék a lánnyal, végülis ő 7 évig, én 2 és fél évig bírta ki ezt az embert, akit sokkal kevesebb ideig kellett volna. Lenne miről beszélnünk!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Nagyon meglepő dologra jöttem ma rá.

T-vel végig az volt a kapcsolatunk mottója, hogy “mindig kell egy első”. Én mondtam ezt először neki, talán még a kezdet kezdetén, és mivel ebben a kapcsolatban nem csak nekem volt minden újdonság, hanem neki is, többször is hangoztattuk. Szerettem ezt a mondatot és szerintem ő is. Csak ugye arra nem gondoltam eddig sosem, hogy ez a mondat magában foglalja a csalódást is. Mert ha mindig kell egy első (kapcsolat, szerelem, ki mit gondol bele, én most leginkább ezen a vonalon mozogtam), ahhoz az elsőhöz mindig tartozni fog az első csalódás is. Az elsőnek mindig véget kell érnie…hogy követhesse a második.

Lehet tényleg csak túl sokat gondolkodtam 🙂 ami igaz is, az elmúlt hetem másról se szólt, de nagyon pozitívan éltem meg. Sokat lezártam magamban, sok érzést feldolgoztam, elfogadtam. Tudom, hogy most ezt a dolgot kell átélnem és azt is tudom, hogy ennek így kellett lennie. A földre kellett kerülnöm, hogy talpra tudjak állni. És jobb leszek, mint valaha. Legalábbis a szemem már tuti nem lesz -8as 😉

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mármint a szemem. Végre!

Eszméletlen érzés. Bár még mindig nem látok tisztán – a nagyon mínuszos bal szemem átesett a ló túlsó oldalára és most pluszos dioptriát mértek neki, így a monitor bogarászása is nehézkes, de azt mondják, pár nap és ez leromlik nullásra. Ott pedig az lesz a feladatunk, hogy szemcseppekkel kordában tartsuk és megállítsuk a romlásban. Hihetetlen.

Nem sminkelhetek még a héten és olyan hóka vagyok, mint egy vízihulla, de hihetetlen ez az érzés, amit átélek. Nem kell többé szemüveg, remélhetőleg sohasem, mindenféle segédeszköz nélkül LÁTOK és jól érzem magam. És ez lelkileg is annyira egy nagy plusz, hogy tényleg, egyelőre szavaim sincsenek rá. Bár a múlt hetem egy nagyon hosszú unalmas massza volt – csak aludtam, zenét vagy hangoskönyvet hallgattam, de ezek mellett rengeteget gondolkodtam is. Lezártam pár dolgot magamban, lefolytattam pár képzeletbeli beszélgetést, helyreraktam néhány érzést és most úgy vagyok vele, nagyon jó hónapok állnak előttem. Legalábbis azon leszek 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Kirándultam, lejártam a lábam, nevettem, fotóztam, láttam hóvirágot és ragyogó napsütést, mókust átszaladni az úton, terveket szőttem, fizetés nélkül távoztam, vodkanarancsoztam majd pálinkáztam a koliban, táncoltam, barátkoztam, buszoztam, aludtam, főztem, nagyit látogattam, vezettem – menő voltam és boldog, boldog, boldog.

Jó hétvége volt. Köszönöm.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

és ha a nap süt, a kedvem is jobb. Hiába vagyok mosott szar állapotban, az ablak mellett ülni, a laptoppal az ölemben dolgozni és néha kibámulni a hihetetlen februári napsütésbe nagyon felemelő.

Beszélgettem ma egy általános iskolai osztálytársammal. Elköltözött Győrbe egy srác miatt. Akivel még csak ismerkedik… Persze, tagadja, hogy a srác miatt és részben érthető is, hogy megy és csinálja, főleg mert munkanélküli egy ideje és ez persze neki sem hiányzik, de na. Miért mindenki a maga hibáiból akar tanulni? Munkát keresni mindenhol nehéz és egy bölcsésznek Győrben sem könnyebb. Egy közgazdásznak sem… A számok nem ezt mutatják, persze, én is naponta nézegetem az álláskereső oldalakat és látom a különbségeket, de mivel sokkal nagyobb a verseny, nehezebben is tud rád találni egy cég és nehezebben tud megtalálni az az állás, amire vágysz. Egy mérnöknek igen, könnyebb Győrben, lehet vissza kéne mennem az időben pályát módosítani s ma már én is nagyon sikeres hibrid-autó tervező lehetnék. Vagy bármi autókkal kapcsolatos…

Értem én, hogy szerelem így meg úgy. Bátornak kell lenni, persze, ha túl leszek ezen a mostani mélyponton, valószínűleg én is bátor leszek megint. A szerelemért mindent meg hasonlók… De könyörgöm: ha még csak össze sem jöttél valakivel, ha nem ismered eléggé, nem tudod, hogy működnétek együtt vagy nem ismered a kedvenc kajáját és még csak munkád sincs egy idegen városban NE KÖLTÖZZ EL ODA!! Ha dühít, hogy nincs munkád és szeretnél, menj a fővárosba. Nem a legjobb lehetőség, de ott biztosan lesz, ismerősök pedig majd jönnek. Nem adhatod fel ezt azért a pici esélyért, hogy hátha jó lesz. Nem szolgáltathatod ki magad ennyire nagyon. Ha nem jön össze mi lesz veled? Igen, legalább megpróbáltad, de még rosszabb lesz onnan hazajönni és megint itthon próbálkozni, miután láttad, mennyivel jobb máshol. Már csak a körülmények is.

És ezzel most magamat is nyugtatgatom…A szívem szakad meg, annyira hiányzik Győr, de a realitás sajnos az, hogy nekem ott – egyelőre – nincs helyem. A kedvenc erdei futópályám tudom, hogy visszavár, a szuper bicajutak, amin keresztül-kasul bárhova eljutottam, a kis tavacskák, amik megszínesítettek mindent, és persze Sün Balázs, akit esténként almával etettünk az ablakunk alatt, ezek a dolgok mind visszavárnak. Még messze van az idő, hogy visszajussak oda, lehet, sosem jön el. Hogy is mondta mindig T? Az élet kegyetlen… Most én is így érzem. Annak ellenére, hogy süt a nap.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Eltelt két hónap. És nem mondom, hogy olyan hihetetlenül jól lennék, de jobban vagyok, és ez az érzés boldoggá tesz.

Nagyon sok olyat teszek, ami mozgalmas, izgalmas és ami felvidít. A Lány is büszke rám, mert nem süppedek bele az önsajnálatba, hanem teszek magamért és a változásért. Javasolta, hogy keressek egy színjátszókört a városban – ha már ennyire célba vettem az álmaimat – de hát…hiába keresek, az itt nincs. Emellett a szemműtét gondolata is pozitív hatással van rám és a gondolataimra.

És ami nagy szó: újra vannak terveim! Végre ismét azt érzem, hogy hajlandó lennék visszaköltözni a fővárosba – pedig ott éltem T-vel 2 évet, ami nagy visszatartó erő. Ő nagyon utálta és annyit szidta, hogy a végére én is megutáltam kicsit. Most pedig baromi nehéz úgy tekinteni rá, ahogy előtte láttam. Hisz T előtt minden vágyam az volt, hogy felköltözzek és izgalmasan éljek és járjak egy nagy lehetőségeket rejtő város klassz egyetemére. De jött ő és minden tervemet elfelejtettem… Most végre azt érzem, hogy ha találnék egy szuper munkát, költöznék, amint lehet. A másik oldalon pedig találtam pár németországi ösztöndíjat, jobbnál jobbakat. Valakik mesterképzést támogatnak, bár az csak másfél év múlva kezdődne, addig meg még bármi történhet, emellett van ugye a Leonardo ösztöndíj és találtam egyet a tanszékünk honlapján is, ehhez viszont kéne valami környezetvédelemmel kapcsolatos menő kis kutatási terv. Szóval ezen kicsit agyalnom kéne, de a pályázati határidő március 1. úgyhogy addig még kiötölhetek valamit.

Persze T még mindig ötpercenként eszembe jut. Iszonyú nagy a kísértés, hogy keressem, írjak neki, megnézzem legalább fb-n… ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ne legyek mazochista és hogy legyek büszkébb.

Ami pedig segíti még a felejtést az a bulizás. Hétvégén megint voltunk, most más társasággal és többen, mint előző alkalommal. És olyan pörgős volt és szórakoztató, ráadásul: én nem azért járok bulizni, hogy pasizzak, hanem csak hogy jól érezzem magam, de most mégis feldobott, hogy sokan nyomultak. Ezek az önbizalomnövelő helyzetek, amik most nagyon kellenek 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

mostantól ezt fogom olvasgatni!

SÁRKÁNY – a kínai horoszkóp szerint ez vagyok én, nagyon komplett és jó kis leírás

Izgatja minden új lehetőség, tele van energiával, önbizalommal, képes tekintélyt szerezni magának. Személyiségének természetes vonzereje társaságban nem maradhat észrevétlen. Érzelmeit szívesen kimutatja, könnyen lelkesedik, és önérzetes, ám ezt mások néha pökhendiségnek tartják. Magabiztos, és szereti, ha a figyelem középpontjában áll, de jelleméhez a bátorság és a jóindulat is hozzá tartozik. Ha barátja bajba kerül, a Sárkány azonnal kész segíteni, és tekintélyével, méltóságával általában megoldja a nehéz helyzeteket. Szívvel-lélekkel veti bele magát a legtöbb feladatba. Magas követelményeket támaszt önmagával szemben, és meglepi, ha nem mindenki tud lépést tartani vele.

A Sárkány jegyében született emberek többnyire igen sikeresek, sorsukban a kínaiak szerint egyensúlyban van az Ég és a Föld. A Sárkány határozott, nyílt, tehetséges és szerencsés. Általában a legjobb pillanatban áll elő valamilyen izgalmas, új ötlettel. Néha forrófejű, túlságosan makacs és gorombán őszinte, de bírálatait, javaslatait érdemes megfontolni.

Vonzó megjelenésű, ért a csábításhoz, hamar elbűvöli kiszemelt partnerét. Sokan csodálják, sziporkázó egyénisége mély benyomást kelt. Könnyen kezd kalandot, de nehezen állapodik meg, gyakran számos szerelmi kapcsolatot tart fenn egyidejűleg. A túlzott érzelmi függőséget nem szereti, ezért keres egyre újabb, izgalmasabb kapcsolatokat. A szerelmet bizonyos fokig játéknak tekinti, a múltat ritkán sírja vissza. Volt kedvesei viszont gyakran még akkor is szeretik, amikor a kapcsolatuk már régen véget ért. A Sárkánynak az a megfelelő társ, aki teret enged csillogásának, szerepjátszásának, osztozik kalandjaiban, és nem tart az ő túláradó életkedvétől.

Természetesnek tekinti, hogy munkájában vezető szerepet tölt be, és az emberek többsége el is fogadja irányítását. Egyénisége mindenképpen figyelmet követel, rendszerint felelősségteljes beosztást ér el. Különösen alkalmas a törvényhozással, a vallással vagy a művészetekkel kapcsolatos foglalkozásokra, de lehet belőle kiváló menedzser, vállalkozó, orvos vagy színész is.

Az új kihívások fontosak számára, tud keményen dolgozni, bízik a saját képességeiben. Jó vezetői tulajdonságai vannak. Fontosak számára az új kihívások és a mozgásszabadság, ha viszont úgy érzi, hogy munkája korlátozza, akkor hamarosan odébb áll. Színe a sárga, amely Kínában valaha az uralkodó színe volt, a császárt illette meg, de jelképe az előmenetelnek, a hírnévnek és az eredményességnek is. Az égtájak közül a Sárkány a kelet-délkeleti irányhoz kötődik, így a napkelte óráihoz társul.

Forrás: wikipedia

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: