Azt hiszem, ezt ilyen konkrétan még nem fogalmaztam meg, de az elmúlt hónapokban nagyon konkrétan ez volt a célom. Csak olyan programokba vágtam, amiket örömmel csinálok, amik kimozdítottak a megszokásból és a begyöpösödésből, amik valami újat adtak és mozgalmasak voltak. Szeretem és igénylem is az izgalmat, és a sok feszültség után, amin T-vel átestem, öröm volt az a változatosság, ami itthon körbevesz. Programozni ráadásul azért is érdemes, mert eltereli a figyelmedet, így jól is érzed magad + az agyad is kikapcsol, amire hihetetlenül szükség van egy ilyen nehéz időszakban.

A hétvégém így megint a bringázásról szólt, és megint egész keményen: szombaton 80km-t mentünk, fel Bükkszentkeresztre – ismét megállás nélkül, tegnap pedig egy bevásárlókörutam volt, ami szintén 40km-esre sikeredett. Ezek a túrák tényleg annyira kimondhatatlanul hiányoztak. Nem is tudom, mi lesz velem, ha sikerül visszamennem pestre, hogyan fogok ott bicajozni?

Pedig nagyon rajta vagyok a visszakerülésen. Felturbóztam a CV-met, lelkesen küldözgettem is: a héten 4interjúra hívtak be, de az egyiket le kell mondanom, mert nem tudok elmenni szabira, máshogy pedig nem tudnám megoldani. 3 napot tudok pesten lenni a héten, így 2 interjúra ellógni napközben elég necces, még a napi egyet sem tudom, hogyan fogom kivitelezni. Mindenesetre aki olvasta, szorítson nekem nagyon, főleg szerda 11 körül – azt az állást szeretném a legjobban. Csak szeressenek ők is engem! 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Nagyon meglepő dologra jöttem ma rá.

T-vel végig az volt a kapcsolatunk mottója, hogy “mindig kell egy első”. Én mondtam ezt először neki, talán még a kezdet kezdetén, és mivel ebben a kapcsolatban nem csak nekem volt minden újdonság, hanem neki is, többször is hangoztattuk. Szerettem ezt a mondatot és szerintem ő is. Csak ugye arra nem gondoltam eddig sosem, hogy ez a mondat magában foglalja a csalódást is. Mert ha mindig kell egy első (kapcsolat, szerelem, ki mit gondol bele, én most leginkább ezen a vonalon mozogtam), ahhoz az elsőhöz mindig tartozni fog az első csalódás is. Az elsőnek mindig véget kell érnie…hogy követhesse a második.

Lehet tényleg csak túl sokat gondolkodtam 🙂 ami igaz is, az elmúlt hetem másról se szólt, de nagyon pozitívan éltem meg. Sokat lezártam magamban, sok érzést feldolgoztam, elfogadtam. Tudom, hogy most ezt a dolgot kell átélnem és azt is tudom, hogy ennek így kellett lennie. A földre kellett kerülnöm, hogy talpra tudjak állni. És jobb leszek, mint valaha. Legalábbis a szemem már tuti nem lesz -8as 😉

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mármint a szemem. Végre!

Eszméletlen érzés. Bár még mindig nem látok tisztán – a nagyon mínuszos bal szemem átesett a ló túlsó oldalára és most pluszos dioptriát mértek neki, így a monitor bogarászása is nehézkes, de azt mondják, pár nap és ez leromlik nullásra. Ott pedig az lesz a feladatunk, hogy szemcseppekkel kordában tartsuk és megállítsuk a romlásban. Hihetetlen.

Nem sminkelhetek még a héten és olyan hóka vagyok, mint egy vízihulla, de hihetetlen ez az érzés, amit átélek. Nem kell többé szemüveg, remélhetőleg sohasem, mindenféle segédeszköz nélkül LÁTOK és jól érzem magam. És ez lelkileg is annyira egy nagy plusz, hogy tényleg, egyelőre szavaim sincsenek rá. Bár a múlt hetem egy nagyon hosszú unalmas massza volt – csak aludtam, zenét vagy hangoskönyvet hallgattam, de ezek mellett rengeteget gondolkodtam is. Lezártam pár dolgot magamban, lefolytattam pár képzeletbeli beszélgetést, helyreraktam néhány érzést és most úgy vagyok vele, nagyon jó hónapok állnak előttem. Legalábbis azon leszek 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Eltelt két hónap. És nem mondom, hogy olyan hihetetlenül jól lennék, de jobban vagyok, és ez az érzés boldoggá tesz.

Nagyon sok olyat teszek, ami mozgalmas, izgalmas és ami felvidít. A Lány is büszke rám, mert nem süppedek bele az önsajnálatba, hanem teszek magamért és a változásért. Javasolta, hogy keressek egy színjátszókört a városban – ha már ennyire célba vettem az álmaimat – de hát…hiába keresek, az itt nincs. Emellett a szemműtét gondolata is pozitív hatással van rám és a gondolataimra.

És ami nagy szó: újra vannak terveim! Végre ismét azt érzem, hogy hajlandó lennék visszaköltözni a fővárosba – pedig ott éltem T-vel 2 évet, ami nagy visszatartó erő. Ő nagyon utálta és annyit szidta, hogy a végére én is megutáltam kicsit. Most pedig baromi nehéz úgy tekinteni rá, ahogy előtte láttam. Hisz T előtt minden vágyam az volt, hogy felköltözzek és izgalmasan éljek és járjak egy nagy lehetőségeket rejtő város klassz egyetemére. De jött ő és minden tervemet elfelejtettem… Most végre azt érzem, hogy ha találnék egy szuper munkát, költöznék, amint lehet. A másik oldalon pedig találtam pár németországi ösztöndíjat, jobbnál jobbakat. Valakik mesterképzést támogatnak, bár az csak másfél év múlva kezdődne, addig meg még bármi történhet, emellett van ugye a Leonardo ösztöndíj és találtam egyet a tanszékünk honlapján is, ehhez viszont kéne valami környezetvédelemmel kapcsolatos menő kis kutatási terv. Szóval ezen kicsit agyalnom kéne, de a pályázati határidő március 1. úgyhogy addig még kiötölhetek valamit.

Persze T még mindig ötpercenként eszembe jut. Iszonyú nagy a kísértés, hogy keressem, írjak neki, megnézzem legalább fb-n… ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ne legyek mazochista és hogy legyek büszkébb.

Ami pedig segíti még a felejtést az a bulizás. Hétvégén megint voltunk, most más társasággal és többen, mint előző alkalommal. És olyan pörgős volt és szórakoztató, ráadásul: én nem azért járok bulizni, hogy pasizzak, hanem csak hogy jól érezzem magam, de most mégis feldobott, hogy sokan nyomultak. Ezek az önbizalomnövelő helyzetek, amik most nagyon kellenek 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Sok gondom van önmagammal. Emellett nagyon szeretek önmarcangolni is. Ha bármi történik, legyen az bármilyen konfliktus, én azon napokig(hetekig, hónapokig…) emésztgetem magam. A végén persze mindig magamat kihozva hibásnak.

De egyedül nem lehetek a hibás, olyan logikailag sem létezhet. És minél többet agyalok ezen, annál inkább világosabb. Nem vagyok én rossz ember. Sem olyan, akit nem lehet szeretni. Jó ember vagyok. Érzékeny, hirtelen haragú, a világ minden baját a vállaira vevő, értelmes, puffogós, aranyos, de jó ember. És ezt kell tudatosítanom magamban. Szeretnem kell önmagamat. Szeretnem kell a jó tulajdonságaimat, tisztába kell jönnöm a rosszakkal és el kell fogadnom azokat.

Tudom, hogy fogok találni olyan valakit, aki mindennél jobban szeret. Akivel nem lesznek olyan hülye vitáink, mint T-vel voltak és aki nem fog úgy kitenni, mint ő… Aki csak velem akar majd élni, aki gyerekeket akar majd tőlem, aki közös lakást és közös jövőt tervez, akinek mindenkinél fontosabb leszek. Aki nem hagyja majd, hogy olyan magányos legyek, mint voltam. Aki nem fogja majd a fejemhez vágni, hogy “hisz mi nem vagyunk összekötve” és hogy “anyám az egyedüli ember, akire számíthatok”.

Tudom, hogy valahol rálelek majd arra az egyre. De előbb magamat kell szeretnem nagyonnagyon.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Próbálom tényleg a változások évévé tenni ezt az ideit. És – nem akarom elkiabálni – de ezt szem előtt tartva tegnap végre eljutottam énektanárhoz!! Végre megint tettem valamit egy majd 10 éve húzódó, elfojtott célomért és még jól is érzem magam tőle. Soksok házit kaptam a tanáromtól, így végre feladatom is van a hétre. Viszlát gondolatok, helló ének:)

Érdekes dolog tenni végre valamit az álmaimért. Na nem mintha celeb akarnék lenni ettől a heti egy órás dalolástól. De ugyanakkor azt érzem, ez egy helyes irány. Ennek most így kell lennie.  Ráadásul ebben a hülye, antiszociálissá tevő munkám csak segít, mert így, hogy egész nap tökegyedül vagyok itthon…így az egész napom a gyakorlásról szólhat. Ami felemelő és jó nagyon 🙂 Lehet tényleg jegelem kicsit a munkahelyváltás kérdését. A szemműtét miatt amúgy is várnom kell kicsit, hisz egy ideig úgyis használhatatlan és cseppet sem vonzó munkaerő leszek. Addig legalább van egy kis időm kitalálni, merre tovább. És addig legalább énekelhetek!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A szemműtét mostanában nagyon pozitív élmény. Már a gondolata is felvillanyoz, és végre: egy cél, amiért érdemes, ami mögött látom a fényt és hogy jobb lesz. Mert így lesz, tudom.

A többi pozitív élményt még gyűjtöm – és haladok. Nagyon sokat segít pl. ha utazhatok vagy kirándulhatok. Mindkettő bámulatos mostanában. Amúgy is szeretek rácsodálkozni a világra, és ha megyek, látok, tapasztalok, akkor legalább nem csak a gondolataim kötik le minden figyelmemet, hanem az a sok szép és jó dolog is, ami körbevesz.
Tegnap elvittem Anyát Kassára. Azt tudni kell a szüleimről, hogy nagyon nem utazósok. Bár elég érdekes a családunk összetétele és ez köszönhető annak is, hogy Apukám gyerekkoromtól külföldön dolgozik, de ők ketten sose mennek sehova. Nem hogy a családdal közösen…Így mi sosem utaztunk. Aztán én most, hogy hazakerültem, szinte feladatomnak is érzem, hogy ezen változtassak. Nem vagyok az az unatkozós ember…Mikor T képes volt úgy eltölteni egy hétvégét, hogy csak a TV-t nézte az ágyból, az összes szál hajamat ki tudtam volna tépni…Egyenként. Hisz egy életünk van, és ő képes arra, hogy ezt így elfecsérelje, mikor a világ tele van klasszabbnál klasszabb dolgokkal? Én imádok utazni és imádom azt a változást is, ami egy utazással jár. Szóval ezért mentünk Kassára. Világot látni és kapcsolatot építeni – egymással.

Kassa

És úgy érzem, jól sikerült. Pedig Anyával általában megőrjítjük egymást…De most beszélgettünk sokat, vásároltunk – szintén sokat, sétáltunk a szörnyűséges időben (-9 fok, hó és szél) Kassa amúgy szép főutcáján és láttam rajta, hogy a sopánkodástól eltekintve ez neki is jó volt. Következőleg elviszem Egerbe…aztán egyszer talán wellnessezni – de azért ennyire még ne szaladjunk előre 🙂

Bükkszt

A mai “utazás” már más tészta volt. Barátokkal elmentünk Bükkszentkeresztre sétálni egy kicsit, amit kicsit elnyújtottunk. Sokat nevettünk, láttuk, ahogy csillog a hó a napon. Szinte érzem, hogy egy elem vagyok, amit (akit) az ilyen élmények fokozatosan töltenek fel. És még messze vagyok a 100%-tól, de átlagban olyan 30% már lehetek. (Ez is csak azért 30, mert sajnos még mindig sírok néha, ha eszembe jut…Pedig a Lány sokat segít, és az a heti házim szintén sokat adott hozzá az önbecsülésemhez és az önbizalmamhoz…De az is igaz, hogy T volt a legjobb barátom. És most hétvégén itthon van. És még csak nem is beszéltünk…És ha ez eljut a tudatomig, az még mindig olyan, mintha egy kést forgatnának meg bennem. Szép lassan…)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A szemműtét lehetősége 15 éve – mióta szemüveges vagyok – mindig nagyon érdekelt. Ez a szakítás kellett ahhoz, hogy belevágjak. A lakásra szánt megtakarításból ki tudom fizetni a műtétet, és a bátorságom is megvan hozzá így – dobpergés – február 22.-én 10 órakor megműttetem a szemem!!

és nagyonnagyon izgulok és félek is az eredmény miatt. Soksok éve nem látok élesen, és most magát a gondolatot is nehéz elhinni, hogy minden gond vagy segédeszköz nélkül én láthatok újra. De elvileg igen. Eszméletlenül kíváncsi vagyok rá 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A héten volt nála a 3. alkalmam. Eddig azt érzem, ez az egyik legjobb döntés, amit valaha hoztam, nagyon sokat segít és nagyon sokat ad, de ugyanakkor ez a mostani házi nagyon megvisel lelkileg. Az egyik feladat az, hogy körbe kell kérdeznem az ismerősök közt, mi volt az én szerepem ebben a kapcsolatban, ők milyen embernek láttak, hogyan viselkedtem. És ahogy kapom a válaszokat, úgy süllyedek egyre mélyebbre. Az emlékek ugye… De mivel még nem sok válaszom van, nagyon kíváncsi leszek a végső összegzésre. Baromi érdekes és önismeretnek is nagyon hasznos, amit mások látnak, tapasztalnak rólad.

A lány amúgy egy tündér. Már az is kiderült, hogy amúgy egy gimiben jártunk, ráadásul egymást átfedve is és hogy unokatesómékhoz nagyon közel laknak. Vicces, milyen kicsi a világ. Emellett még nagyon sokat ad a lelki egyensúlyomhoz, és nem tudom, azért-e, mert ez a feladata, de úgy érzem, nagyon az én oldalamon áll. Támogat, segít, és olyanokra vezet rá, amikre magamtól sosem jutottam volna – és úgy érzem, itt nem is az a lényeg, amire rájössz. hanem maga a folyamat. És ez a nyomozgatás része nagyon érdekes. Ahogy rájövök, milyen ember is voltam, ahogy meglátom azokat a gondokat, melyek tőlünk függetlenek, de amelyek mind léteztek a kapcsolatunkban. Mert pl. egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a családban elfoglalt helyünk, a családban látott példák, a szüleink kapcsolata és a szüleinkkel való viszonyunk is meghatározta szerepünket a saját kapcsolatunkban… de bizony elég jelentősen formálta. És ez csak egy tényező a sok közül, amire rámutatott.

Úgy gondolom, jó úton járok. Bár most megint padlót fogtam és megint napi szinten sírdogálok, de érzem, hogy alakulok. És idővel tényleg minden jobb lesz, csak nem szabad siettetni. Szét kell esni, hogy újra kerek egész lehess…így én is hagyom magam.

(Ezt pedig mindenkinek javaslom: ha valaha is éreztétek azt, hogy hasznos lenne elmennie egy szakemberhez a lelki gondjaitokkal, de valamiért nem mertetek, szerintem érdemes meglépni ezt a lépést. Persze olyan embert kell találnod, aki szimpatikus és akiben meg tudsz bízni – mással nem érdemes kezdeni, de ha ez az ember megvan, akkor ő tényleg rengeteget tud segíteni. És ennyit megérdemlünk.)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egyik barátnőm javasolta, hogy a talpraálláshoz először is új célokra van szükség. Új év, új célok, új minden – s ezzel 2014 máris a változás évévé vált. (És a zülléssé is, bár egyelőre nem tudom még, melyik mottó az igazabb…)

Szóval a listám:

1, Megtalálni önmagamat – újra (és nem csak egy pár egyik részeként funkcionálni, az önállóan élni tudást is újra kell terveznem, gondolnom.)

2, Túltenni magamat rajta (a továbblépéshez mindenképpen szükséges, hogy ne minden percben rá gondoljak és azon tanakodjak, mit rontottam el)

3, Új barátokat szerezni (változás, változás!)

4, Pszichológushoz járni (van pár lezáratlan dolgom, de most ez a szakítás végre rávett, hogy eljárjak egyhez. már voltam is kétszer, de erről írok majd bővebben is!)

5, Új munkát találni (erről már beszéltem. Új munkába akarom fektetni azt a sok feles energiát, feszültséget, ami most bennem van)

6, Új emberek közt lenni (ez az előzőből következik)

7, Elkezdeni sportolni, tornázni (és nem csak tavasztól őszig futkorászni, feltéve, hogy jó az idő, hanem mindig. pl. box vagy valami jó kis kardió)

8, Magánénekre járni (ez olyan kábé, mint a pszichológus. 10éve húzom, most végre tenni is akarok érte)

9, Több időt tölteni a jelenlegi barátaimmal (azzal a kevéssel, aki maradt és aki még hajlandó szóba állni velem)

10, Alkotni valamit (egyelőre ötletem sincs, mit)

11, Sokat nevetni

12, Boldognak lenni (végülis ha nevetek, annyira nem lehet vészes a helyzet, nem? ha boldog vagyok, az már attól is jobb)

13, Megműttetni a szemem (23. án megyek vizsgálatra, és ha alkalmas vagyok a műtétre, nem tökölök tovább és nem érdekel a pénz sem, megműttetem és kész)

A sorrend nem a fontosságot tükrözi. E szerint gyere, 2014!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: