Mármint a szemem. Végre!

Eszméletlen érzés. Bár még mindig nem látok tisztán – a nagyon mínuszos bal szemem átesett a ló túlsó oldalára és most pluszos dioptriát mértek neki, így a monitor bogarászása is nehézkes, de azt mondják, pár nap és ez leromlik nullásra. Ott pedig az lesz a feladatunk, hogy szemcseppekkel kordában tartsuk és megállítsuk a romlásban. Hihetetlen.

Nem sminkelhetek még a héten és olyan hóka vagyok, mint egy vízihulla, de hihetetlen ez az érzés, amit átélek. Nem kell többé szemüveg, remélhetőleg sohasem, mindenféle segédeszköz nélkül LÁTOK és jól érzem magam. És ez lelkileg is annyira egy nagy plusz, hogy tényleg, egyelőre szavaim sincsenek rá. Bár a múlt hetem egy nagyon hosszú unalmas massza volt – csak aludtam, zenét vagy hangoskönyvet hallgattam, de ezek mellett rengeteget gondolkodtam is. Lezártam pár dolgot magamban, lefolytattam pár képzeletbeli beszélgetést, helyreraktam néhány érzést és most úgy vagyok vele, nagyon jó hónapok állnak előttem. Legalábbis azon leszek 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Ilyen előzmények után tegnap felhívott. Éppen a buszon ültem, amikor megcsörrent a telefonom – a számát hétvégén kitöröltem, a gyomrom mégis összerándult, hisz mégiscsak felismertem az ismerős számsort. Hozza haza a cuccaimat és péntek reggel átjönne velük, de hát ugye nem leszek itthon, ami jobb is. Viszont úgy kiakadtam ezen a pár másodpercen, hisz mindennél távolságtartóbb és tartózkodóbb volt a hangja (mégis, mi mást vártam??), hogy utána 20percig csak bőgtem. A buszon. Szép…

Az este hátralévő részében koktéloztam egy volt munkatársammal, így az alkohol és a telefonálás hatására írtam neki egy üzenetet: “Ezek után már sosem fogunk normálisan beszélgetni?” Másfél órával utána már mély álomban voltam, amikor felhívott, felkeltem és beszéltünk. Pedig tudja, hogy fél 1kor én mindig aludni szoktam.

Nem volt rossz beszélgetés, de most még jobban hiányzik. Elnézését kértem az sms-ért, mondtam, sokat ittam, erre ő meg azt, hogy reméli, nem annyit, mint ő és hogy az alkohol rossz tanácsadó. Szóval most már azon is pörgök, hogy vajon mit csinálhatott részegen? Mintha rám tartozna. Csak hát…ismerem ugye. És ha ő sokat iszik, akkor szarul van nagyon, ami a beszélgetésből is lejött. Majd mintha számon kért volna, hogy 2 hónapig nem kerestem… Végül pedig csak mondtam neki a műtétet, amin meglepődött, erre kontráztam, hogy valami csak kell, hogy jobban érezzem magam, nem? Erre már nem tudott mit mondai.

De végül holnap hazaköltöztet. Végleg. Azt hiszem, nem szabad többet keresnem. Közben pedig iszonyúan sajnálom, hiányzik, segíteni akarok rajta, csak nem értem, miért. Utálnom kellene…És nem tudom. Valaki pofozzon már fel, rázzon meg és ordítson rám, hogy “Csilllla, legyen eszed!!”

Eszem az nincs mostanában. Már azt is érzem, hogy szeretnék a barátja lenni majd idővel – erre gondoltam abban az üzenetben is, de egyelőre azt sem tudom, képes leszek-e valaha rá. hát hülye vagyok én?!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Sok gondom van önmagammal. Emellett nagyon szeretek önmarcangolni is. Ha bármi történik, legyen az bármilyen konfliktus, én azon napokig(hetekig, hónapokig…) emésztgetem magam. A végén persze mindig magamat kihozva hibásnak.

De egyedül nem lehetek a hibás, olyan logikailag sem létezhet. És minél többet agyalok ezen, annál inkább világosabb. Nem vagyok én rossz ember. Sem olyan, akit nem lehet szeretni. Jó ember vagyok. Érzékeny, hirtelen haragú, a világ minden baját a vállaira vevő, értelmes, puffogós, aranyos, de jó ember. És ezt kell tudatosítanom magamban. Szeretnem kell önmagamat. Szeretnem kell a jó tulajdonságaimat, tisztába kell jönnöm a rosszakkal és el kell fogadnom azokat.

Tudom, hogy fogok találni olyan valakit, aki mindennél jobban szeret. Akivel nem lesznek olyan hülye vitáink, mint T-vel voltak és aki nem fog úgy kitenni, mint ő… Aki csak velem akar majd élni, aki gyerekeket akar majd tőlem, aki közös lakást és közös jövőt tervez, akinek mindenkinél fontosabb leszek. Aki nem hagyja majd, hogy olyan magányos legyek, mint voltam. Aki nem fogja majd a fejemhez vágni, hogy “hisz mi nem vagyunk összekötve” és hogy “anyám az egyedüli ember, akire számíthatok”.

Tudom, hogy valahol rálelek majd arra az egyre. De előbb magamat kell szeretnem nagyonnagyon.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Próbálom tényleg a változások évévé tenni ezt az ideit. És – nem akarom elkiabálni – de ezt szem előtt tartva tegnap végre eljutottam énektanárhoz!! Végre megint tettem valamit egy majd 10 éve húzódó, elfojtott célomért és még jól is érzem magam tőle. Soksok házit kaptam a tanáromtól, így végre feladatom is van a hétre. Viszlát gondolatok, helló ének:)

Érdekes dolog tenni végre valamit az álmaimért. Na nem mintha celeb akarnék lenni ettől a heti egy órás dalolástól. De ugyanakkor azt érzem, ez egy helyes irány. Ennek most így kell lennie.  Ráadásul ebben a hülye, antiszociálissá tevő munkám csak segít, mert így, hogy egész nap tökegyedül vagyok itthon…így az egész napom a gyakorlásról szólhat. Ami felemelő és jó nagyon 🙂 Lehet tényleg jegelem kicsit a munkahelyváltás kérdését. A szemműtét miatt amúgy is várnom kell kicsit, hisz egy ideig úgyis használhatatlan és cseppet sem vonzó munkaerő leszek. Addig legalább van egy kis időm kitalálni, merre tovább. És addig legalább énekelhetek!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Természetesen nem csak az alkohol segít, hogy jobban legyek. Nagyon jó az is, ha emberek közt lehetek – és most mindegy, hogy barátok vagy idegenek közt. Mivel nagyon sokat vagyok egyedül, már az is hatalmas plusz, ha pl. vonatozhatok ahol többen is körülvesznek. Fura, de így van. Persze emellett az ismerősök is számítanak, mostanában szinte mindenkivel megpróbálom felvenni a kapcsolat elveszett fonalát, és nagyon sokukkal találkozok is. Már ha belemennek.

A múlt hetem is ilyen volt, legalábbis szerdától. A hetem fénypontja amúgy is az, amikor elutazok a fővárosba, bemegyek dolgozni, ahol végre van társaság, ahol kávézhatok sokakkal, ahol mindig van valaki, akivel ebédelhetek vagy ahol bárhova kiszaladhatok ebédre. És ahol végre részem van egy kis izgalomban! De a múlt hétből mégiscsak a péntek este volt a legjobb.

Találkoztam egy volt munkatársammal, jöttek az ő barátnői (ketten), ott volt a most már vőlegénye és négyen lányok elmentünk bulizni. A buli része felejthető volt, ráadásul a Minyonba mentünk, amiről T is mesélt már nekem és mindenhol inges pesti ficsúrok voltak, szóval így még intenzívebben, mindenről csak ő jutott eszembe…De az, hogy Katáéknál aludhattam és láthattam őket, mint egy tényleg helyesen és jól működő párt, az nagyon jó volt. Több ilyet akarok! Több ilyenre van szükségem..és akkor talán el tudom majd hinni, hogy léteznek normális kapcsolatok is, csak tenni kell érte és nem feladni. Az meg már csak egy pótlólagos plusz ebben a történetben, hogy Katával is egy csalódás következtében találkoztam, csak ő egyetem után költözött haza a szakítás miatt – ezért lettünk mi kollégák. Mindennek pedig, ha jól számolom négy éve. És idén májusban férjhez megy…Csak megtalálta a társát.És tudom, hogy ők az a pár, akik tényleg mindig ki fognak tartani egymás mellett – ahogy kell.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egyik barátnőm javasolta, hogy a talpraálláshoz először is új célokra van szükség. Új év, új célok, új minden – s ezzel 2014 máris a változás évévé vált. (És a zülléssé is, bár egyelőre nem tudom még, melyik mottó az igazabb…)

Szóval a listám:

1, Megtalálni önmagamat – újra (és nem csak egy pár egyik részeként funkcionálni, az önállóan élni tudást is újra kell terveznem, gondolnom.)

2, Túltenni magamat rajta (a továbblépéshez mindenképpen szükséges, hogy ne minden percben rá gondoljak és azon tanakodjak, mit rontottam el)

3, Új barátokat szerezni (változás, változás!)

4, Pszichológushoz járni (van pár lezáratlan dolgom, de most ez a szakítás végre rávett, hogy eljárjak egyhez. már voltam is kétszer, de erről írok majd bővebben is!)

5, Új munkát találni (erről már beszéltem. Új munkába akarom fektetni azt a sok feles energiát, feszültséget, ami most bennem van)

6, Új emberek közt lenni (ez az előzőből következik)

7, Elkezdeni sportolni, tornázni (és nem csak tavasztól őszig futkorászni, feltéve, hogy jó az idő, hanem mindig. pl. box vagy valami jó kis kardió)

8, Magánénekre járni (ez olyan kábé, mint a pszichológus. 10éve húzom, most végre tenni is akarok érte)

9, Több időt tölteni a jelenlegi barátaimmal (azzal a kevéssel, aki maradt és aki még hajlandó szóba állni velem)

10, Alkotni valamit (egyelőre ötletem sincs, mit)

11, Sokat nevetni

12, Boldognak lenni (végülis ha nevetek, annyira nem lehet vészes a helyzet, nem? ha boldog vagyok, az már attól is jobb)

13, Megműttetni a szemem (23. án megyek vizsgálatra, és ha alkalmas vagyok a műtétre, nem tökölök tovább és nem érdekel a pénz sem, megműttetem és kész)

A sorrend nem a fontosságot tükrözi. E szerint gyere, 2014!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: