Körülbelül egy hónapja szakított velem az az ember, akire – nyálasan hangzik, de – az egész életemet felépítettem. A hatására 180°os változás ment végre az életemben  és most, lényegében szintén miatta, megint minden felborult. A megszokott önállóság után 25 éves fejjel hazaköltöztem, Anyukámhoz, tesómhoz és az itthon maradt barátokhoz.

Most ezzel a bloggal magamban is szeretném tartani a lelket. A csalódást túl lehet élni, csak egyelőre minden lélegzetvétel fáj – és igen, 1 hónappal a történtek után is szinte mindig csak rágondolok. Sőt, mostanában minden este róla álmodok, ami még rosszabb, mert nem tudok ellene mit tenni. Nélküle egyelőre terveim sincsenek. Próbálkozhatok én munkakereséssel, vagy ösztöndíjak pályázgatásával, de úgy érzem, bármit is találnék most, csak menekülésként szolgálna.

Mindezek ellenére hiszem, hogy idővel talpra fogok állni. A haladásomról pedig ezen a felületen szeretnék beszámolni.