<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Hazaköltöztem!</provider_name><provider_url>https://hazakoltoztem.cafeblog.hu</provider_url><author_name>CsillaD</author_name><author_url>https://hazakoltoztem.cafeblog.hu/author/csillad-2/</author_url><title>&quot;Mindig kell egy első&quot;</title><html>Nagyon meglepő dologra jöttem ma rá.

T-vel végig az volt a kapcsolatunk mottója, hogy &quot;mindig kell egy első&quot;. Én mondtam ezt először neki, talán még a kezdet kezdetén, és mivel ebben a kapcsolatban nem csak nekem volt minden újdonság, hanem neki is, többször is hangoztattuk. Szerettem ezt a mondatot és szerintem ő is. Csak ugye arra nem gondoltam eddig sosem, hogy ez a mondat magában foglalja a csalódást is. Mert ha mindig kell egy első (kapcsolat, szerelem, ki mit gondol bele, én most leginkább ezen a vonalon mozogtam), ahhoz az elsőhöz mindig tartozni fog az első csalódás is. Az elsőnek mindig véget kell érnie...hogy követhesse a második.

Lehet tényleg csak túl sokat gondolkodtam :) ami igaz is, az elmúlt hetem másról se szólt, de nagyon pozitívan éltem meg. Sokat lezártam magamban, sok érzést feldolgoztam, elfogadtam. Tudom, hogy most ezt a dolgot kell átélnem és azt is tudom, hogy ennek így kellett lennie. A földre kellett kerülnöm, hogy talpra tudjak állni. És jobb leszek, mint valaha. Legalábbis a szemem már tuti nem lesz -8as ;)</html><type>rich</type></oembed>