<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Hazaköltöztem!</provider_name><provider_url>https://hazakoltoztem.cafeblog.hu</provider_url><author_name>CsillaD</author_name><author_url>https://hazakoltoztem.cafeblog.hu/author/csillad-2/</author_url><title>2 hónap</title><html>Eltelt két hónap. És nem mondom, hogy olyan hihetetlenül jól lennék, de jobban vagyok, és ez az érzés boldoggá tesz.

Nagyon sok olyat teszek, ami mozgalmas, izgalmas és ami felvidít. A Lány is büszke rám, mert nem süppedek bele az önsajnálatba, hanem teszek magamért és a változásért. Javasolta, hogy keressek egy színjátszókört a városban - ha már ennyire célba vettem az álmaimat - de hát...hiába keresek, az itt nincs. Emellett a szemműtét gondolata is pozitív hatással van rám és a gondolataimra.

És ami nagy szó: újra vannak terveim! Végre ismét azt érzem, hogy hajlandó lennék visszaköltözni a fővárosba - pedig ott éltem T-vel 2 évet, ami nagy visszatartó erő. Ő nagyon utálta és annyit szidta, hogy a végére én is megutáltam kicsit. Most pedig baromi nehéz úgy tekinteni rá, ahogy előtte láttam. Hisz T előtt minden vágyam az volt, hogy felköltözzek és izgalmasan éljek és járjak egy nagy lehetőségeket rejtő város klassz egyetemére. De jött ő és minden tervemet elfelejtettem... Most végre azt érzem, hogy ha találnék egy szuper munkát, költöznék, amint lehet. A másik oldalon pedig találtam pár németországi ösztöndíjat, jobbnál jobbakat. Valakik mesterképzést támogatnak, bár az csak másfél év múlva kezdődne, addig meg még bármi történhet, emellett van ugye a Leonardo ösztöndíj és találtam egyet a tanszékünk honlapján is, ehhez viszont kéne valami környezetvédelemmel kapcsolatos menő kis kutatási terv. Szóval ezen kicsit agyalnom kéne, de a pályázati határidő március 1. úgyhogy addig még kiötölhetek valamit.

Persze T még mindig ötpercenként eszembe jut. Iszonyú nagy a kísértés, hogy keressem, írjak neki, megnézzem legalább fb-n... ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat arra, hogy ne legyek mazochista és hogy legyek büszkébb.

Ami pedig segíti még a felejtést az a bulizás. Hétvégén megint voltunk, most más társasággal és többen, mint előző alkalommal. És olyan pörgős volt és szórakoztató, ráadásul: én nem azért járok bulizni, hogy pasizzak, hanem csak hogy jól érezzem magam, de most mégis feldobott, hogy sokan nyomultak. Ezek az önbizalomnövelő helyzetek, amik most nagyon kellenek :)</html><type>rich</type></oembed>