Ami poén a hetemben és eddig a legeslegvalószínűtlenebb esemény, amire valaha gondoltam volna, az a következő.

T előző barátnője is abból a városból származik és él, mint ahonnan én is. Anyukámnak ezt elmondtam, de csak januárban, mert nem akartam, hogy hamarabb nyomozgasson vagy bármit halljon, ami negatív lehet. Viszont amikor elmeséltem neki pár részletet – a család nevét direkt nem mondtam, rögtön rájött, hogy ismeri őket, főleg az anyukát. Egy 7ezer lakosú városkában ez ugye annyira nem meglepő…De nem tudtam be neki nagy jelentőséget, azt gondoltam, hogy rendben, ismerik egymást, engem úgy sem, nem tudják, hogy T-vel vagyok/voltam, miért érdekelnének? Na persze, mert az élet pont így működik. Anyukám hétfőn találkozott a lány mamájával a munkahelyén, akinek mi volt az első kérdése hozzá? Bizony, kitaláltátok: “Hogy van a lányod?” Kicsit hátborzongató…de ők már akkor tudtak rólam, amikor még el sem kezdődött T-vel a kapcsolatunk. És most is hallották, mi történt. T azóta nem beszél ezzel a lánnyal, így biztos nem tőle tudják a nagy hírt, de akkor vajon kitől? És hogyan? És honnan ismernek ők engem? És ugye nem figyeltek meg végig a két és fél év alatt? vagy folyamatosan nyomon követtek, követték a kapcsolatunkat, kíváncsian várva, mi fog kisülni belőle?

Annyira de annyira érdekel ez a lány, viszont felkeresni valószínűleg botorság lenne és valszeg nem is fogom. Nem éri meg egymás szívét fájdítani, főleg egy ilyen ember miatt. Bár vannak olyan gondolataim, hogy poén lenne, ha összebarátkoznék a lánnyal, végülis ő 7 évig, én 2 és fél évig bírta ki ezt az embert, akit sokkal kevesebb ideig kellett volna. Lenne miről beszélnünk!