Hát, gratulálok magamnak. Megittam este egy lattét, egy kis gyengét, ami ugye sosem befolyásolja az alvásomat. Ja, sosem…Soha ne mond, hogy soha. Körülbelül 3-ig nem tudtam aludni, és utána is csak nagyon ébren. 7kor keltem is és azóta “dolgozok”. Csak kicsit fáradtan…

Nem tudom, mi történt velem, a miérteket inkább. Megint egész éjszaka gondolkodtam. Természetesen T-n és valószínűleg azért, mert hétvégén a közös barátokkal pesten volt, így tegnap még inkább szóba jött, beszéltem róla, ami fájt, bántott és elkeserített… Most ott tartok, hogy soha többet nem akarom látni, beszélni vele, vagy keresni. Közben már azt tervezem, hogy ha megyek Salzburgba, útközben leszállok Győrben és elmegyek a lakáshoz…Szóval nagyon kiszámíthatóan és logikusan gondolkodok, igen.

De tudom, ez csak egy pillanatnyi mélypont. Megint nagyon hiányzik a barátsága, a humora, a nevetések, és mivel még semmi sem tudja pótolni, sokat gondolok rá nagyon…Viszont a héten megműtik a szememet!! Egyelőre fel sem tudom fogni, pedig ez az a cél, amiért most erősnek kell lennem és ki kell tartanom. Csak ugye ez a szemműtét is olyan…minden vágyam, hogy tudjon róla és felhívjon utána. Pedig tudom, hogy nem tudja és nem fog hívni és hogy nem is lenne jó, mert a hangja megint csak padlóra küldene…az a vacak reménykedés. Ugye idővel jobb lesz?