mostantól ezt fogom olvasgatni!

SÁRKÁNY – a kínai horoszkóp szerint ez vagyok én, nagyon komplett és jó kis leírás

Izgatja minden új lehetőség, tele van energiával, önbizalommal, képes tekintélyt szerezni magának. Személyiségének természetes vonzereje társaságban nem maradhat észrevétlen. Érzelmeit szívesen kimutatja, könnyen lelkesedik, és önérzetes, ám ezt mások néha pökhendiségnek tartják. Magabiztos, és szereti, ha a figyelem középpontjában áll, de jelleméhez a bátorság és a jóindulat is hozzá tartozik. Ha barátja bajba kerül, a Sárkány azonnal kész segíteni, és tekintélyével, méltóságával általában megoldja a nehéz helyzeteket. Szívvel-lélekkel veti bele magát a legtöbb feladatba. Magas követelményeket támaszt önmagával szemben, és meglepi, ha nem mindenki tud lépést tartani vele.

A Sárkány jegyében született emberek többnyire igen sikeresek, sorsukban a kínaiak szerint egyensúlyban van az Ég és a Föld. A Sárkány határozott, nyílt, tehetséges és szerencsés. Általában a legjobb pillanatban áll elő valamilyen izgalmas, új ötlettel. Néha forrófejű, túlságosan makacs és gorombán őszinte, de bírálatait, javaslatait érdemes megfontolni.

Vonzó megjelenésű, ért a csábításhoz, hamar elbűvöli kiszemelt partnerét. Sokan csodálják, sziporkázó egyénisége mély benyomást kelt. Könnyen kezd kalandot, de nehezen állapodik meg, gyakran számos szerelmi kapcsolatot tart fenn egyidejűleg. A túlzott érzelmi függőséget nem szereti, ezért keres egyre újabb, izgalmasabb kapcsolatokat. A szerelmet bizonyos fokig játéknak tekinti, a múltat ritkán sírja vissza. Volt kedvesei viszont gyakran még akkor is szeretik, amikor a kapcsolatuk már régen véget ért. A Sárkánynak az a megfelelő társ, aki teret enged csillogásának, szerepjátszásának, osztozik kalandjaiban, és nem tart az ő túláradó életkedvétől.

Természetesnek tekinti, hogy munkájában vezető szerepet tölt be, és az emberek többsége el is fogadja irányítását. Egyénisége mindenképpen figyelmet követel, rendszerint felelősségteljes beosztást ér el. Különösen alkalmas a törvényhozással, a vallással vagy a művészetekkel kapcsolatos foglalkozásokra, de lehet belőle kiváló menedzser, vállalkozó, orvos vagy színész is.

Az új kihívások fontosak számára, tud keményen dolgozni, bízik a saját képességeiben. Jó vezetői tulajdonságai vannak. Fontosak számára az új kihívások és a mozgásszabadság, ha viszont úgy érzi, hogy munkája korlátozza, akkor hamarosan odébb áll. Színe a sárga, amely Kínában valaha az uralkodó színe volt, a császárt illette meg, de jelképe az előmenetelnek, a hírnévnek és az eredményességnek is. Az égtájak közül a Sárkány a kelet-délkeleti irányhoz kötődik, így a napkelte óráihoz társul.

Forrás: wikipedia

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Sok gondom van önmagammal. Emellett nagyon szeretek önmarcangolni is. Ha bármi történik, legyen az bármilyen konfliktus, én azon napokig(hetekig, hónapokig…) emésztgetem magam. A végén persze mindig magamat kihozva hibásnak.

De egyedül nem lehetek a hibás, olyan logikailag sem létezhet. És minél többet agyalok ezen, annál inkább világosabb. Nem vagyok én rossz ember. Sem olyan, akit nem lehet szeretni. Jó ember vagyok. Érzékeny, hirtelen haragú, a világ minden baját a vállaira vevő, értelmes, puffogós, aranyos, de jó ember. És ezt kell tudatosítanom magamban. Szeretnem kell önmagamat. Szeretnem kell a jó tulajdonságaimat, tisztába kell jönnöm a rosszakkal és el kell fogadnom azokat.

Tudom, hogy fogok találni olyan valakit, aki mindennél jobban szeret. Akivel nem lesznek olyan hülye vitáink, mint T-vel voltak és aki nem fog úgy kitenni, mint ő… Aki csak velem akar majd élni, aki gyerekeket akar majd tőlem, aki közös lakást és közös jövőt tervez, akinek mindenkinél fontosabb leszek. Aki nem hagyja majd, hogy olyan magányos legyek, mint voltam. Aki nem fogja majd a fejemhez vágni, hogy “hisz mi nem vagyunk összekötve” és hogy “anyám az egyedüli ember, akire számíthatok”.

Tudom, hogy valahol rálelek majd arra az egyre. De előbb magamat kell szeretnem nagyonnagyon.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Próbálom tényleg a változások évévé tenni ezt az ideit. És – nem akarom elkiabálni – de ezt szem előtt tartva tegnap végre eljutottam énektanárhoz!! Végre megint tettem valamit egy majd 10 éve húzódó, elfojtott célomért és még jól is érzem magam tőle. Soksok házit kaptam a tanáromtól, így végre feladatom is van a hétre. Viszlát gondolatok, helló ének:)

Érdekes dolog tenni végre valamit az álmaimért. Na nem mintha celeb akarnék lenni ettől a heti egy órás dalolástól. De ugyanakkor azt érzem, ez egy helyes irány. Ennek most így kell lennie.  Ráadásul ebben a hülye, antiszociálissá tevő munkám csak segít, mert így, hogy egész nap tökegyedül vagyok itthon…így az egész napom a gyakorlásról szólhat. Ami felemelő és jó nagyon 🙂 Lehet tényleg jegelem kicsit a munkahelyváltás kérdését. A szemműtét miatt amúgy is várnom kell kicsit, hisz egy ideig úgyis használhatatlan és cseppet sem vonzó munkaerő leszek. Addig legalább van egy kis időm kitalálni, merre tovább. És addig legalább énekelhetek!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A szemműtét mostanában nagyon pozitív élmény. Már a gondolata is felvillanyoz, és végre: egy cél, amiért érdemes, ami mögött látom a fényt és hogy jobb lesz. Mert így lesz, tudom.

A többi pozitív élményt még gyűjtöm – és haladok. Nagyon sokat segít pl. ha utazhatok vagy kirándulhatok. Mindkettő bámulatos mostanában. Amúgy is szeretek rácsodálkozni a világra, és ha megyek, látok, tapasztalok, akkor legalább nem csak a gondolataim kötik le minden figyelmemet, hanem az a sok szép és jó dolog is, ami körbevesz.
Tegnap elvittem Anyát Kassára. Azt tudni kell a szüleimről, hogy nagyon nem utazósok. Bár elég érdekes a családunk összetétele és ez köszönhető annak is, hogy Apukám gyerekkoromtól külföldön dolgozik, de ők ketten sose mennek sehova. Nem hogy a családdal közösen…Így mi sosem utaztunk. Aztán én most, hogy hazakerültem, szinte feladatomnak is érzem, hogy ezen változtassak. Nem vagyok az az unatkozós ember…Mikor T képes volt úgy eltölteni egy hétvégét, hogy csak a TV-t nézte az ágyból, az összes szál hajamat ki tudtam volna tépni…Egyenként. Hisz egy életünk van, és ő képes arra, hogy ezt így elfecsérelje, mikor a világ tele van klasszabbnál klasszabb dolgokkal? Én imádok utazni és imádom azt a változást is, ami egy utazással jár. Szóval ezért mentünk Kassára. Világot látni és kapcsolatot építeni – egymással.

Kassa

És úgy érzem, jól sikerült. Pedig Anyával általában megőrjítjük egymást…De most beszélgettünk sokat, vásároltunk – szintén sokat, sétáltunk a szörnyűséges időben (-9 fok, hó és szél) Kassa amúgy szép főutcáján és láttam rajta, hogy a sopánkodástól eltekintve ez neki is jó volt. Következőleg elviszem Egerbe…aztán egyszer talán wellnessezni – de azért ennyire még ne szaladjunk előre 🙂

Bükkszt

A mai “utazás” már más tészta volt. Barátokkal elmentünk Bükkszentkeresztre sétálni egy kicsit, amit kicsit elnyújtottunk. Sokat nevettünk, láttuk, ahogy csillog a hó a napon. Szinte érzem, hogy egy elem vagyok, amit (akit) az ilyen élmények fokozatosan töltenek fel. És még messze vagyok a 100%-tól, de átlagban olyan 30% már lehetek. (Ez is csak azért 30, mert sajnos még mindig sírok néha, ha eszembe jut…Pedig a Lány sokat segít, és az a heti házim szintén sokat adott hozzá az önbecsülésemhez és az önbizalmamhoz…De az is igaz, hogy T volt a legjobb barátom. És most hétvégén itthon van. És még csak nem is beszéltünk…És ha ez eljut a tudatomig, az még mindig olyan, mintha egy kést forgatnának meg bennem. Szép lassan…)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A szemműtét lehetősége 15 éve – mióta szemüveges vagyok – mindig nagyon érdekelt. Ez a szakítás kellett ahhoz, hogy belevágjak. A lakásra szánt megtakarításból ki tudom fizetni a műtétet, és a bátorságom is megvan hozzá így – dobpergés – február 22.-én 10 órakor megműttetem a szemem!!

és nagyonnagyon izgulok és félek is az eredmény miatt. Soksok éve nem látok élesen, és most magát a gondolatot is nehéz elhinni, hogy minden gond vagy segédeszköz nélkül én láthatok újra. De elvileg igen. Eszméletlenül kíváncsi vagyok rá 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Természetesen nem csak az alkohol segít, hogy jobban legyek. Nagyon jó az is, ha emberek közt lehetek – és most mindegy, hogy barátok vagy idegenek közt. Mivel nagyon sokat vagyok egyedül, már az is hatalmas plusz, ha pl. vonatozhatok ahol többen is körülvesznek. Fura, de így van. Persze emellett az ismerősök is számítanak, mostanában szinte mindenkivel megpróbálom felvenni a kapcsolat elveszett fonalát, és nagyon sokukkal találkozok is. Már ha belemennek.

A múlt hetem is ilyen volt, legalábbis szerdától. A hetem fénypontja amúgy is az, amikor elutazok a fővárosba, bemegyek dolgozni, ahol végre van társaság, ahol kávézhatok sokakkal, ahol mindig van valaki, akivel ebédelhetek vagy ahol bárhova kiszaladhatok ebédre. És ahol végre részem van egy kis izgalomban! De a múlt hétből mégiscsak a péntek este volt a legjobb.

Találkoztam egy volt munkatársammal, jöttek az ő barátnői (ketten), ott volt a most már vőlegénye és négyen lányok elmentünk bulizni. A buli része felejthető volt, ráadásul a Minyonba mentünk, amiről T is mesélt már nekem és mindenhol inges pesti ficsúrok voltak, szóval így még intenzívebben, mindenről csak ő jutott eszembe…De az, hogy Katáéknál aludhattam és láthattam őket, mint egy tényleg helyesen és jól működő párt, az nagyon jó volt. Több ilyet akarok! Több ilyenre van szükségem..és akkor talán el tudom majd hinni, hogy léteznek normális kapcsolatok is, csak tenni kell érte és nem feladni. Az meg már csak egy pótlólagos plusz ebben a történetben, hogy Katával is egy csalódás következtében találkoztam, csak ő egyetem után költözött haza a szakítás miatt – ezért lettünk mi kollégák. Mindennek pedig, ha jól számolom négy éve. És idén májusban férjhez megy…Csak megtalálta a társát.És tudom, hogy ők az a pár, akik tényleg mindig ki fognak tartani egymás mellett – ahogy kell.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A héten volt nála a 3. alkalmam. Eddig azt érzem, ez az egyik legjobb döntés, amit valaha hoztam, nagyon sokat segít és nagyon sokat ad, de ugyanakkor ez a mostani házi nagyon megvisel lelkileg. Az egyik feladat az, hogy körbe kell kérdeznem az ismerősök közt, mi volt az én szerepem ebben a kapcsolatban, ők milyen embernek láttak, hogyan viselkedtem. És ahogy kapom a válaszokat, úgy süllyedek egyre mélyebbre. Az emlékek ugye… De mivel még nem sok válaszom van, nagyon kíváncsi leszek a végső összegzésre. Baromi érdekes és önismeretnek is nagyon hasznos, amit mások látnak, tapasztalnak rólad.

A lány amúgy egy tündér. Már az is kiderült, hogy amúgy egy gimiben jártunk, ráadásul egymást átfedve is és hogy unokatesómékhoz nagyon közel laknak. Vicces, milyen kicsi a világ. Emellett még nagyon sokat ad a lelki egyensúlyomhoz, és nem tudom, azért-e, mert ez a feladata, de úgy érzem, nagyon az én oldalamon áll. Támogat, segít, és olyanokra vezet rá, amikre magamtól sosem jutottam volna – és úgy érzem, itt nem is az a lényeg, amire rájössz. hanem maga a folyamat. És ez a nyomozgatás része nagyon érdekes. Ahogy rájövök, milyen ember is voltam, ahogy meglátom azokat a gondokat, melyek tőlünk függetlenek, de amelyek mind léteztek a kapcsolatunkban. Mert pl. egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a családban elfoglalt helyünk, a családban látott példák, a szüleink kapcsolata és a szüleinkkel való viszonyunk is meghatározta szerepünket a saját kapcsolatunkban… de bizony elég jelentősen formálta. És ez csak egy tényező a sok közül, amire rámutatott.

Úgy gondolom, jó úton járok. Bár most megint padlót fogtam és megint napi szinten sírdogálok, de érzem, hogy alakulok. És idővel tényleg minden jobb lesz, csak nem szabad siettetni. Szét kell esni, hogy újra kerek egész lehess…így én is hagyom magam.

(Ezt pedig mindenkinek javaslom: ha valaha is éreztétek azt, hogy hasznos lenne elmennie egy szakemberhez a lelki gondjaitokkal, de valamiért nem mertetek, szerintem érdemes meglépni ezt a lépést. Persze olyan embert kell találnod, aki szimpatikus és akiben meg tudsz bízni – mással nem érdemes kezdeni, de ha ez az ember megvan, akkor ő tényleg rengeteget tud segíteni. És ennyit megérdemlünk.)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Új barátom van: Tequila (vagy hívhajuk épp Jégernek, Pálinkának, Bornak is)

Nem azt mondom, hogy minden nap találkozunk – nem olyan a mai kapcsolatunk, a heti 1-2 alkalom épp elég belőle. Kedves, megértő, nem panaszkodik, nem dob ki, felvidít, ha mellette vagyok és nagyon-nagyon gyorsan elszalad vele az idő. Mindez gondolkodásmentesen! Csak sajnos Tequilával együtt jár a barátnője, Cigi, amit annyira nem kedvelek és próbálom kerülni…de ha túl sok időt vagyok vele, mindenképp összefutunk sajnos, bármennyire is viszolygok tőle.

Szóval ez van mostanában. Főleg akkor, amikor bejövök az irodába – e héten szerdától itt vagyok, csövelek egy barátomnál, és majd holnap este utazok haza. De ez legalább feldob! Múlt héten hajnal 3ig voltunk valahol a Nagymezőn, egy olyan csajnál aludtam, akivel aznap este találkoztam először, másnap pedig nagyon másnaposan dolgoztam, de őszintén, kit érdekel? A munkámat nem befolyásolta…a kaland része pedig felbecsülhetetlen. Régóta nem volt ilyenekben részem. és nem azt mondom, hogy ez rossz vagy hogy be voltam zárva most meg kitörtem a ketrecből, mert nem, szerettem a kapcsolatom pillanatait és amíg benne voltam, nem hiányzott az éjszakázás, a piálás és ez a része…de most…most ez jó. Új élmények, új emberek, minden, amiből kimaradtam, és úgy érzem, nagyon sokat kell bepótolnom most. Alkoholista nem leszek egy fiú miatt, nem én, és a cigire sem fogok rászokni, hisz utáltam, hogy T cigizik, de egyelőre mindez megszínesíti a napjaimat. És ez most mindennél fontosabb.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mindent túl gyorsan akarok. A felejtést, a változást, új barátokat, új terveket…- mintha minden úgy menne, mint a karikacsapás. És csodálkozom, hogy még mindig rossz és még mindig szenvedek vagy hogy ha eszembe jut, még mindig dühös vagyok, tehetetlen és kontrollálatlan.

Azt mondják, a szakítás olyan, mint a gyász. Ez igaz is lehet, rám nézve viszont csak tetézi a dolgokat, mert én eddig még senkit sem veszítettem el, aki nagyon közel állt hozzám… Így nem tudom kezelni sem a gyász érzését, sem ezt a jelenlegi helyzetemet. Üresnek érzem magam. Összetörtnek. Csalódottnak. Megbántottnak. Semmihez sincs kedvem…de mégis megyek, és csinálom, mert nem lehetek csak itthon a nap 24 órájában és mert ha megyek és csinálom, máris jobb. Máris kevesebbet gondolok rá, kevesebbet rágódok, vagy ha épp van kinek elmondani, mi bánt, akkor az is segít.

Csak ezzel az ürességgel nem tudok semmit sem kezdeni…Vajon lesz valaha jobb? Lesz valaha olyan ember, aki be tudja ezt a sebet gyógyítani? De mégis, ezek után kiben bízhatok? Vagy hogyan?

Annyira megbíztam T-ben. Kimondhatatlanul. Ő volt mindennek a viszonyítási alapja, ő volt az, akinél már az első perctől kezdve éreztem, hogy vele működni fog. Az ő véleménye volt mindig az első. Mindig minden csak érte, miatta volt, és a felelősség mégis mindig az enyém. Sosem vállalta…Utólag persze mindig én voltam a hibás mindenért. Rajongtam érte. A szerelméért. És a legrosszabb, hogy hagytam magam. Hogy hagytam magam átverni – mikor mindig olyan elővigyázatos voltam…hogy hagytam őt közel férkőzni a lelkemhez, hagytam, hogy a hülye kis beszólásaival megbántson, ami után védekezésül csak azt mondta, hogy nem érti, miért sírok, rá még soha senki nem mondta, hogy bunkó… Sokszor sírtam mellette, bármikor meg tudott bántani. Ahhoz nagyon értett… Egyszer találkoztunk az anyukájával, előtte persze veszekedtünk valami baromságon. Kértem, hogy hagyjuk abba, mert nem akartam hogy a mamája sírni lásson – milyen gáz már az! – de csak nem hagyta. Utána ezért is én voltam a hibás…hogy milyen rossz képet festek róla az anyukája előtt!! És én mégis…csak ő, csak és kizárólag ő létezett számomra. Annyi érzelmet adott nekem, ami hiányzott, amit addig még sosem kaptam, hogy úgy gondoltam, valamit valamiért. Én alapból is érzékeny vagyok, egy szomorúbb könyvön is el tudom pityeregni magam, így mindig bebeszéltem magamnak – meg ő is nekem – hogy én csak azért sírok, mert sírós vagyok. Egy hisztis kislány. Véletlenül sem azért, mert megbántott…

Az meg már másik téma, hogy mindig kislánynak tartott és kislányként kezelt. Sosem nőként. Pedig hogy vágytam volna rá! De hogy viselkedjek nőként, ha nem kezelnek annak? Ha én vagyok Nyuszifül, az aranyos, cuki, ügyetlen, bohém kis Nyuszifül? Nagyon szerettem volna nőnek lenni mellette, hogy én lehessek a Nő az életében. De erre esélyt sem adott. A nő már létezett neki, és az anyukája volt az. Hozzá viszonyított mindig mindent – bár ezt sosem vette észre. És az a nő…mindenben tökéletes. Legalábbis T szerint. Valószínűleg minden nőben ezt a fokú tökéletességet keresi, és sajnos csalódni fog, mert tökéletes ember nem létezik. Az anyukája sem az, de ezt ő sosem látta meg. Az a nő tényleg aranyos, és nagyon jó ember és kedvelem is, de olyan fokon irányította mindig a fiát – és ezt a fiú annyira nem vette észre sosem, hogy az már kabaréba illő. Mondott neki valamit, amihez T-nek semmi kedve sem volt, aztán mégis megcsinálta, mert az anyukája mondta neki… Egy ilyen anya mellett nehéz is volt labdába rúgnom. De ahogy tökéletes ember sem létezik, tökéletes kapcsolat sincs. Én el tudtam fogadni T hibáit, még ez az időleges bunkóskodás is olyan volt, amit ott és akkor azt éreztem, tudok kezelni. Úgy gondoltam, a viták is olyanok, amik minden kapcsolatban megvannak, csak intelligencia kérdése, tudjuk-e és hogyan kezelni. De nem? Nincs olyan emberi kapcsolat, ahol nincs összetűzés. Épp a kitartás lenne a lényeg! Hogy kitartasz a másik mellett mindig és mindenben, hogy megoldod a gondokat, hogy ha annyira nagyon szereted, akkor nem adod fel, nem töröd össze a szívét és nem ez az első dolog, ami felmerül a fejedben, hanem a megoldás. Mert minden megoldható – ha nem, akkor egyszerűen csak nem akarod megoldani. Ő azonban egyedül szépen lejátszotta a fejében és úgy döntött, véget vet ennek. Egyedül. Tényleg igazi társ volt, nem?
(Azt már meg sem említem, hogy amúgy már több mint 1 éve az eljegyzés gondolatával “fárasztott”. Fárasztott, mert mindig azt éreztem, mintha ezt én követelném ki tőle, mintha mindig ezt éreztette volna velem, közben én nem ezért voltam vele. Sosem ez volt a célom. De 1 éve szinte heti rendszerességgel beszélt erről. Barátok előtt is! És még a szakítás előtt is…Meg fogom én ezt érteni valaha? Miért beszélt róla, ha valószínűleg már hetek óta agyalt a szakításos dolgon? Ha ennyire kellettem neki, hogy már ilyen szint is szóba került, akkor végül mégis miért a könnyebb utat választotta??? Sosem fogom megérteni…)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Egyik barátnőm javasolta, hogy a talpraálláshoz először is új célokra van szükség. Új év, új célok, új minden – s ezzel 2014 máris a változás évévé vált. (És a zülléssé is, bár egyelőre nem tudom még, melyik mottó az igazabb…)

Szóval a listám:

1, Megtalálni önmagamat – újra (és nem csak egy pár egyik részeként funkcionálni, az önállóan élni tudást is újra kell terveznem, gondolnom.)

2, Túltenni magamat rajta (a továbblépéshez mindenképpen szükséges, hogy ne minden percben rá gondoljak és azon tanakodjak, mit rontottam el)

3, Új barátokat szerezni (változás, változás!)

4, Pszichológushoz járni (van pár lezáratlan dolgom, de most ez a szakítás végre rávett, hogy eljárjak egyhez. már voltam is kétszer, de erről írok majd bővebben is!)

5, Új munkát találni (erről már beszéltem. Új munkába akarom fektetni azt a sok feles energiát, feszültséget, ami most bennem van)

6, Új emberek közt lenni (ez az előzőből következik)

7, Elkezdeni sportolni, tornázni (és nem csak tavasztól őszig futkorászni, feltéve, hogy jó az idő, hanem mindig. pl. box vagy valami jó kis kardió)

8, Magánénekre járni (ez olyan kábé, mint a pszichológus. 10éve húzom, most végre tenni is akarok érte)

9, Több időt tölteni a jelenlegi barátaimmal (azzal a kevéssel, aki maradt és aki még hajlandó szóba állni velem)

10, Alkotni valamit (egyelőre ötletem sincs, mit)

11, Sokat nevetni

12, Boldognak lenni (végülis ha nevetek, annyira nem lehet vészes a helyzet, nem? ha boldog vagyok, az már attól is jobb)

13, Megműttetni a szemem (23. án megyek vizsgálatra, és ha alkalmas vagyok a műtétre, nem tökölök tovább és nem érdekel a pénz sem, megműttetem és kész)

A sorrend nem a fontosságot tükrözi. E szerint gyere, 2014!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: